Barion Pixel

Lexi Vendégház Balatonboglár

Ki a Lexi „háziasszonya”?

Ki is vagyok én, aki itt blogol?
Őszinte vallomás magamról, és a balatoniak hétköznapi láthatatlan életéről
Papp Mónika vagyok, a balatonboglári Lexi Apartmanok és Vendégház tulajdonosa és háziasszonya, végzettségemet tekintve idegenforgalmi közgazdász. Szívem szerelme a szakmám.
Balatonbogláron születtem, törzsgyökeres balatoni vagyok.
Már a szüleim is „nyaraltatással” foglalkoztak, és én ott lebzseltem egész nyáron a vendégek körül. Akkoriban a turisták zöme még Lengyelországból, és a keletnémet tartományokból érkezett, és sokan 10-15 éven keresztül „visszajártak” ugyanarra a szálláshelyre. Nagyon klassz emlékeim vannak azokból az időkből: sok vendéget jobban ismertem és szerettem, mint némely rokonomat, mert szinte egész nyáron velük jártam strandra, és esténként velük ültem a kerti kiülőben, miközben Anyukám pörköltet és palacsintát szolgált fel.
Az első munkahelyem egy balatoni utazási iroda volt, (mi más?!) szálláshelyeket értékesítettem külföldieknek. Több száz kiadandó házunk volt, rengeteg szálláshelyet láttam belülről, sok tapasztalatot adott.
Később idegenvezető lettem, és rengeteget utaztam  számtalan hotelt megjártam. Voltak évek, amikor alig aludtam a saját ágyamban, annyit voltam úton. Egyszer kiszámoltam, hogy millió felett van a szám, ahány vendéget kalauzoltam bel-és külföldön.
Az állandó úton levés viszont nem sok esélyt hagyott a magánéletemnek, úgyhogy 30 körül úgy döntöttem, hogy felhagyok az idegenvezetéssel, mert elegem lett a szingliségből.
Szerencsére pár év múlva megismertem a férjem, és nemsokára megszületett a kislányunk. GYES mellett tanulni kezdtem és elmúltam 40, amikor megszereztem a diplomám.
23 éves koromban kezdtem szálláshelyet üzemeltetni, aminek lassan 26 éve…(Leírni is sok…)
Eleinte a saját kis lakásomból költöztem ki a nyári hónapokra a nagyimhoz, és ősszel vissza. Itt a Balatonon még ma is sokan csinálják így a szálláshely kiadást. Aztán később a férjemmel vágtunk neki az építkezéseknek, és a felújításoknak. Ősztől tavaszig építettünk, nyáron kiadtuk. Emlékszem, hogy amikor végre kész lett az első közös lakásunk, előbb lakott benne vendég, mint mi magunk. De nem bántam! A nyári bevételekből tudtunk előrelépni, építeni, mindent renoválni. Nálunk minden évben készült valami, amit kitaláltunk, és ez még most is így van.
Minden kiadandó szálláshelyünket laktuk mi magunk is, és mondhatom, hogy mindegyik saját otthonnak készült, és talán azért olyan tágasak, kényelmesek. Szeretem a vendégeket, és tényleg érdekel a kényelmük, a jólétük. Valószínűleg már gyermekkorban „kódolódtam” így. Talán már ezt hoztam otthonról, és ezt éltem a munkámban is: hogy „A vendég az első!”
Hogy mi a hobbim? Hát a munkám. Nem telik el nap, hogy ne szövögessek terveket, hogy mit szeretnék még építeni, vagy hogy ne nézzek a neten inspiráló szálláshelyeket, utazási blogokat.
Egyszerűen szívből csinálom. És hogy miért? Mert őszintén hiszek abban, hogy az emberi kapcsolatok a legfontosabbak ebben a rohanó, kapkodó világban. Bármit meg tudunk venni pénzen. Bármit! Egyedül időt nem vehetünk magunknak, és igazi szeretetteljes emberi kapcsolatokat. Időnk csak annyi van, amennyit a sors, vagy a Jóisten ad nekünk. Szeretteink, barátaink pedig a legnagyobb kincsünk.
Talán ehhez járulok én hozzá a szálláshelyemmel, egy icipici kis morzsával, egy porszemmel… ezen a helyen, amit én megálmodtam és létrehoztam, helyet adok annak, hogy az emberek az idejüket a szeretteinkkel tölthessék szeretetben, nyugalomban, kényelemben. Ezzel tudok hozzájárulni talán ahhoz, hogy ez a világ egy icipicivel jobb hely legyen. ❤
Ez az én „miértem”, és szívből remélem, hogy sikerül az, amiért ezt a hivatást űzöm.
A Lexi háziasszonya
A Lexi háziasszonya
Mónika

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>